love dealer.

1 hónapos szar kedvből úgy érzem lassan kilábalok. Elég volt ebből. Kibaszottul gusztustalan volt.. Most érzem újra, hogy élek. Újra van remény számomra, ha az még sem jön össze úgy ahogyan szeretném. De remélek, és próbálok mindent megtenni, hogy megvalósuljon. Talán össze is jön. Bízok vakon egy álomba..

M.

..gyűlöld szemed előtt állok, szótlanul várok gyötör a múltam amit elrontottam,már nem csinálhatom vissza és ez fáj a legjobban..

Egy zene van a fejemben, egyfolytában hallom, minden egyes pillanatban. Összes sejtem összerezzen ettől a zenétől. Hív, akarja, hogy menjek.. Pedig úgy mennék, itt hagyni mindent. Nem tehetem, vannak számomra még ismeretlen feladatok. Legfőbb feladat, túlélni ezt az egészet. Szeretnék végre boldog lenni, és nem hallani ezt a zenét. Csak nem tudom mit kéne tennem.. Minden oly zavaros. Gondolatok, csak villanás szerűen ugranak be.. Közel a vég.. itt van körülöttem.

De te csak erre annyit mondanál, hogy jólwan..

M.

Poland

Pár órája, pontosabban 5 órája értem haza a Lengyelországi kirándulásból. [nem bírok aludni.]
Nem voltak különösebb elvárásaim a kirándulással kapcsolatban. 3 szóval tudom jellemezni. Nagyon Jó Volt.
Hajnalban megtudtuk nézni a Lengyel napfelkeltét, ami gyönyörű volt. Fél 8ra már Auschwitzban voltunk. Amit legjobban megakartunk nézni, azt elfelejtettük.. (Y) Nem tudom, mit mondhatnék a haláltáborokról.. Tanulságosak úgy érzem. Egyszer mindenkinek meg kell nézni.
Utána már robogtunk lassan Krakkó felé. Ahol szabadprogram volt kb 10 órán át. Busznak kellett pihennie. Kerestünk egy Mekit, 1 óra alatt csak találtunk egyet..xd És a lengyel emberek segítőkészek..:D
Kajálás után, bejártuk szinte egész Krakkót. Volt minden szép, s jó. Legjobb azt hiszem az élőszobrok voltak. Nagy respect nekik.
Volt több minden, csak az már tényleg nagyon személyesek.:D Szóval legyen elég ennyi.;)

M.

így jó.

Elérkezett ez az idő is. Új külsőt kapott az én "gyermekem".
Saját készítésű lett, szóval megvagyok vele elégedve. Lájkolom.

Az előző bejegyzés óta történtek dolgok, amiket nem akarok firtatni, de
megtettem, hogy most már nem tartozik az életemhez. Nehéz volt, nem hogy megkönnyebbültem volna, még nehezebb minden. De tudom, hogy ez így jó.

Holnap este 22h fele indulok a suli szervezésű kirándulásra. Aminek a célja, Lengyelország. Ezen belül Auschwitz és Krakkó. 2 busszal megyünk ami kb. annyit jelent, hogy 100 diák jön. [bázdmeg.] Várom már.. Asszem.:D Szóval, 3 nap OFF. Vasárnap este talán érkezem.

Szép napot.

M.

utolsó.

Utoljára írok erről a dologról őszintén.

Elvesztettem Őt. Örökre talán.
Ebben nagy szerepet játszott az én hülyeségem. Pontosabban, olyan dolgokat tettem, amit Ő nem érdemelt volna meg. Sajnos magamnak csináltam.
Amikor ki olvastam, hogy "nem bízok már meg benned." sort tőle. Mintha egy részem kiszakadt volna belőlem. Nem tagadom, könnyek szöktek a szemembe, s csak úgy marták az arcom. Összedőlt minden körülöttem, nem tudtam mit csinálni. Zene üvöltött a fülemben és csak sírtam, mint egy óvodás kisgyerek. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam gondolkodni. Nem akartam élni, megakartam halni. 2 órás sírás után belázasodtam, de úgy mint anno 10 évesen, hogy háziorvost kellett kihívni hozzám. De most inkább nem szóltam, vártam a megváltást. Láthatod, hiába vártam.
Reggel nehezen keltem fel, nehezen másztak be a gondolatok a fejembe. Lélegzés se volt könnyű. De valahogy sikerült túlélnem.
S most.. 1-2 héttel később.. Még mindig ezen a véleményen vagyok. Nehéz úgy élni, hogy nem tudok vele úgy beszélni mint régen. Nem tudom neki mondani, hogy testvérem.
Nem bízik meg bennem. Soha nem fog már...
Fáj bent. Minden..
De nem akarlak elveszíteni..
Sajnálom.. és kérlek.. bocsáss meg.. Tudom hogy nem vagyok egy minta barát.. de szeretlek tesó.. mindennél jobban..

Míg a szívem dobog..

Így a végére egy idézet..:

Igaz barátokat nehéz találni,még nehezebb elhagyni és lehetetlen elfelejteni őket.

M.

Nekem senkim sincsen, most látsz utoljára..

the mess i made.

Össze vagyok zavarodva. Nem kicsit. De már annyira, hogy a fejem is megfájdult ebben.
Forog velem a világ, mintha egy körhintáról szálltam volna le egy vursliban. A szédülés nem akar elmúlni, újabb játékokra ülök fel. Újabb dolgokat tapasztalok meg. Újabb zacskók telnek meg a hányásaimmal. Céllövöldében sem nyerek semmit. Olyan hívogató minden, a fények, neoncsövek, kacat árulók hada. De mégis olyan üres és sivár, egyedül ülök fel szinte mindenhova. Néha jönnek-mennek a vendégek, egy-egy nyomot hagyva maguk után. De nincs állandó látogató. Csakis a dolgozók, akikért egy valakiért élnek. Értem.

Üdv itt,
Ez az én kis vidámparkom.

csak menj tovább..

hullócsillag.

Furcsa álmokkal, rossz kedvvel tűzdelve, de jelentem, még élek. Írhatnám, hogy " De minek?!" , de nem fogom leírni. Hullámvasút még mindig szívesen kötöz le a gépezetébe. Egyre több ismeretlen hellyel ismerkedek meg eme út során. Csak kárörvendően mosolyog ezen. Én meg, tűröm ezt az állapotot. Ha nevezhetem így. Remélek még mindig...


Tavaszi szünet van. Csak én ennek nem nagyon tudok örülni. Itthon lenni 1 héten át.. hát.. Legalább kitudom pihenni magam azt hiszem. de mindig ott van az fránya csak...
Egyébként ma április elseje van.. Bolondok napja. Új hónap. Telnek a napok, közeledik vészesen a suli vége. S a nyár. stb, stb.. Telet akarok. Most telt el tudom... De mivel decemberi vagyok valahogy nekem a tél ad igazi megnyugvást. A hóesés, a havas táj, a köd... váá.. Egytől egyik csodálatosak de együtt... Ezek a dolgok igazán hiányoznának, hogyha történne velem valami... Szóval még sok-sok hónap a télig..:S

Szombaton érkezem az Új Esély II. 1. Fejezetével. szóval készüljetek..

M.