Össze vagyok zavarodva. Nem kicsit. De már annyira, hogy a fejem is megfájdult ebben.
Forog velem a világ, mintha egy körhintáról szálltam volna le egy vursliban. A szédülés nem akar elmúlni, újabb játékokra ülök fel. Újabb dolgokat tapasztalok meg. Újabb zacskók telnek meg a hányásaimmal. Céllövöldében sem nyerek semmit. Olyan hívogató minden, a fények, neoncsövek, kacat árulók hada. De mégis olyan üres és sivár, egyedül ülök fel szinte mindenhova. Néha jönnek-mennek a vendégek, egy-egy nyomot hagyva maguk után. De nincs állandó látogató. Csakis a dolgozók, akikért egy valakiért élnek. Értem.
Üdv itt,
Ez az én kis vidámparkom.
Szia!
VálaszTörlésMár régóta olvasom az oldaladat csak nem írtam...
Ha gondolod szívesen meghallgatlak!!