Furcsa érzés járja át a testem. Nem mintha nem ismerném ezt az érzést, de most, nem fizikai fájdalmam van. Fáj, bent.. Nem tudom miért, de egy biztos, nem az a bizonyos személy miatt. Ez valami új. Megmagyarázhatatlan.. Talán a szívem kezd újra mozgásba lendülni? Remélem..
Úgy szeretném kiadni magamból amit érzek, sok minden van bennem elraktározódva. Félek, hogy megbánthatok vele személyeket, nem akarok senkinek fájdalmat okozni.. Nem akarom többé azt átélni, mint nem is oly rég.
Félek megbízni az embereknek, félek kimutatni az érzéseimet. Egyszerűen félek. Megakarok felelni mindenkinek. Amiket rám erőltetnek, s közbe én keserű szájízzel gondolok vissza.. Megnyílok személyeknek, s eldobnak.. váh..
Egyedül vagyok. Teljesen egyedül. Hiába kiáltok, senki sem hallja..
Ide írok, mint egy szánalmas ember kinek nincs élete.. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rám.. Szánalmas.
Gondolatok csak úgy vándorolnak bennem, látható a bejegyzésen is.
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése