Most már csak zenéket fogok beilleszteni. Nem fogok a közeljövőben érzéseket kiírni. Csak zene formájában ismerhetitek meg az aktuális "állapotom."

már..

Már kurvára elegem van.
Már kivagyok.
Már faszom kivan.
Már..., már..., váááá

Tátongó lyuk van a lelkem közepén. Próbálom valamivel elfedni, de nem sikerül. Egyszerűen már belefáradtam. Elegem van mindenből, és mindenkiből. Nem akarok gondolkodni. Ki akarok menni a parkba rágyújtani. S nézni az eget. Vagy valamivel levezetni a felgyülemlett feszültséget. Olyan könnyű lenne kimondani, hogy kész, vége, feladtam. Lassan ezt a könnyű utat választom.

..Ments meg kérlek, vagy ölj meg...

M.

vanilia twilight.

kell az új is...

Tegnap este még próbáltam novellát írni. Nem sikerült. Elővettem egy üres lapot, egy ceruzát és a telefonom... Telefonomba nézegetni kezdtem a képeket, rátaláltam egy nem is oly régi képemre. [pénteki.] A lapra elkezdtem firkálgatni. Végül már arra eszméltem fel, hogy basszus lerajzoltam magam. Ez számomra miért meglepő? Mert soha nem voltam valami jó rajzból. Rajzudásom a kisiskolás szinten ragadt le. De most erre úgy érzem rácáfoltam. Meg lettem elégedve valamilyen szinten az eredménnyel, és közben az agyam mintha teljesen kikapcsolt volna. S nem gondoltam semmire, senkire. Csak én és a rajzom. Furcsa egy érzés volt az biztos.
Jut eszembe Föld órája... Kimentem az erkélyünkre, és néztem a távolba. Vártam, hogy történjen valami. Leoltódjanak a villanyok, vagy valami ilyesmi. Ehelyett... Nem történt az égvilágon semmi... Most vagy a város ilyen gazdag, hogy egy órányi megtakarítás sem kell nekik, vagy ennyire leszarja a klímaváltozást? Jó, mondom én, aki csak egy-két lámpát kapcsolt le. De mégis, tettem valamit. Sok kicsiből, lesz egy nagy... [naa ne legyen perverz a fantáziád annyira.]
Ma meg vasárnap. Óraátállítást próbálom megszokni. Meg készülök a holnapi Töri prezentációmra. Remélem jó lesz. Reggel még megnéztem a Forma-1 Ausztrál Nagydíját. Nagyon jó volt, kellett már ilyen futam. Izgalmakkal teli volt. Tetszett.
Most meg fáj a mandulám. Olyan mintha egy tű lenne jobb oldalt beszúrva. Szar. Röviden s tömören.

Várom, hogy valami jó is történjen. Várom, hogy feljöjjön, és legalább beszéljünk 10 percet, vagy ilyesmi. Naiv vagyok és hülye. Talán odabiggyeszthetném a nevembe a naiv szót. Oly annyira jó és szép ez a helyzet, csak nem látok ki belőle.

Egy Naiv Maci.

queen of hearts.

ments meg.

Hullámvasút mellé most egy új dolog is becsatlakozott. Vagyis régi inkább. Emlékek. Jók és rosszak. Túlnyomó részt rossz emlékek jelennek meg lelki szemeim előtt. Nem mostani dolgok, de mégis... Bűntudatom van miattuk. Ilyen 3-4 éves emlékek amik... Tényleg a múlthoz tartoznak. Nem lehet rajta változtatni. De mégis előjönnek. És én meg utálom ezeket "nézegetni". A múltam is hozzám tartozik. Sőt ez a legjobb forrása a lelki megerősödésnek. Szóval utálom önmagam? Nem
Mindenesetre furcsa, visszanézni a régi magamra. Talán magam figyelmeztetem ezzel, hogy ne felejtsem el, ki vagyok?! Nem tudom.


Nem tudom mitévő legyek... Nem tudom... Csak beszélni akarok veled...:S váá.

M.

lehet zöld az ég, és lehet kék a fű.

Ceruzával rajzolt fantom kép, esküszöm, hm. Pont mint én.
Hát mit is tettem bárcsak érteném...?

zöld az ég..

Hullámvasút effekt újra kivillantotta a fogait. Itt van körülöttem, szinte érzem, hogy boldog, hogy újra utasai között tudhat. Mint mindenki, én is azt hittem, hogy nagyon rövid lesz az utam vele. Ehelyett, körbe-körbe, fel-le. Gyomrom is ugyanilyen őrjítő ritmust vett fel. Kapaszkodni sem, kapaszkodok már. Hangot sem adok ki. Belül őrjöngök inkább. Az jobb. Azt akarom, hogy már vége legyen ennek az útnak. Újra a földet akarom érezni a talpam alatt. Biztos lábakon állni. Ez még messze van... De addig élvezem a hullámvasút vendégszeretetét.

Amíg dobog a szívem...
Egy szép emlékfoszlány.

M.

hosszú az út amin állunk.

óvd a fájdalmat...

Gondolom már torkig vagytok azzal, hogy én mindig a szar kedvről írok. Most nem tudok tényleg másról írni. Szar kedvem van már 1 hete, lassan kettő lesz. De legalább ilyenkor tudom, hogy nem vagyok egy szívtelen alak, és tényleg vannak érzelmeim, érzéseim. Gondolatok csak úgy vándorolnak, ki- be. Mindig ugyanezt a folyamat játszódik le bennem. Kicsit unalmas már. Valamit csinálnom kell, valamit tennem kell, hogy legalább elfelejthessem ezeket a dolgokat pár órára...

M.

lélekdonor.

csalódtam már mindenkiben, egy utolsó levél

Cím alapján már látható, hogy még mindig kibaszott szarul vagyok. Naa nem fizikailag, hanem lelkileg.:) Olyan deja-vu érzésem van az elmúlt napokban. Mintha ugyanez, megtörtént volna már régebben. És mint minden megérzés igaz nálam, így ez is az. A múlt ismétli önmagát. Kicsit se örülök neki. Lehet, hogy megérdemlem.
Tegnap este a bejegyzésem írása közben rájöttem, hogy nekem nem szabad igazán mélyebb gondolkozást elkövetni. Érzelmek törtek fel belőlem, leginkább düh. Leginkább azt kívántam volna, hogy rúgjak be, és fetrengjek a földön, mint, hogy gondolkozzak.
Ez nem jött össze, így maradt a szokásos módszer. Zene terápia. Depresszió, Tankcsapda, Road. Nálam ez a legjobb módszer... Kicsit megnyugodtam, és a vér is elszállt a szemem elől, így tudtam normálisan [nem mélyen] gondolkodni. Rájöttem, hogy semmi értelme nincs a negatív gondolatoknak. Csak táplálják a rossz kedvemet. Így a rossz kedv elmúlt és helyette elnyomott az álom...
Reggel kimozdultam a lakásból, és elmentem az ügyeimet intézni. Jót tett a friss levegő. Kitisztult a fejem.
És most itt vagyok, hátam mögött jó pár Dexter epizóddal.
Nem tudok jobb záró monológot beírni..

Jó lenne már, ha feljönnél.

M.

ez csak egy film.

kezdem megint megutálni, hogy álmodozok..

csak egy film...

Kurva sok minden kavarog most bennem. [Először is bocsi, hogy ha lesz benne trágár szó, de most ilyen kedvem van.] Düh, csalódottság, hiányérzet. Mind- mind negatív töltetű, és megkeseríti a mindennapjaimat. Elegem van egyes emberekből... és a képmutatásukból. Legszívesebben az arcukba ordítanám, amit igazán gondolok róluk, de akkor másokat ásnák el. Meg én nem is ilyen vagyok. De mindegy.. SZAR kedvem van. Nem tudok mást írni.. Elment a kedvem mindentől..
Olvastam a Reikiről és az 5 alapelvről..
1. Csak a mai napon – ne légy mérges. - Ez már most megdőlt. Remek.

Ja és köszi hogy szóltál, hogy eltűnsz megint..:)) Kurvára jólesett ez.

egy vers.

Halott Galambok hangja
Hívogat az éjszakába.
Egyre hangosabban,
S hangosabban.
Válaszolni nem tudok,
Vagy nem is akarok.
Magányos utas vagyok,
Az életnek nevezett járaton.

M.

..te visszatérsz hozzám, ahogy a filmekben szokták..

Blah Blah Blah.

Újra megérkeztem. Tegnap még feljött, igaz negyed órára, de feljött. Hirtelen minden gondom elszállt, fura egy érzés volt az biztos. Rossz kedvet felváltotta boldogság és öröm. Olyan jó, hogy vagy...
Szóval, tök jó kedvem volt. Még az éjszaka folyamán újra írtam a 15. Fejezetet, v2.0 lett a neve. Hosszabb lett és tartalmasabb, és más a vége természetesen, csak fel kellene majd rakni az oldalra. [ ezt a bejegyzést 11:26-kor kezdtem el.:DD]
Most már 19:06 van. Közben cheeseburgert eszek. szeretem. De csak néha eszem, közbe nézem a Forma-1-et mert délután elment az RTL Klub..-.-"" És a feléről kb lemaradtam, direkt nem is néztem oldalakat, hogy megtudjam, hogy ki nyert, vagy valami. Nem volt valami kellemes napom, nem tudom miért, de mostanában ilyenek a napjaim. Furcsák. Próbálok valami épkézláb dolgot is írni, de amint látod nem sikerül. Jó lenne már beszélni Tesóval. Remélem ma tényleg feljön majd, legalább 10 percre.
De megyek is. Nézem tovább az F1et.

M.

goodbye my friend...

coldest winter.

Mai napom inkább az érzelmekről szólt. Reggel már nem úgy keltem, ahogy szoktam. Fura álmok színesítik meg mostanában a békés pihenésemet. Tegnap például láttam, 3 db Holdat és egy özönvíz pusztított végig a világon. Ha mélyebbre mennék, talán megérteném a jelentését. Inkább, nem akarok. Visszatérve az én kis szürke napomhoz, próbáltam kisajtolni magamból egy 15. Fejezetet, igaz kínszenvedés volt, teljesen elment a kedvem tőle, de kötelességből tudtam csinálni 2 oldalt. Nem lett a legjobb. Ott azt írtam, hogy nem lesz 2. "évad", de itt most azt írom, hogy lesz. Talán büszkeség, hogy megmutathassam, hogy igen is ugyanaz az ember vagyok, ugyanolyan gondolatokkal, fogalmazási módszerrel, és nem hagyom, hogy befolyásoljanak. Szóval, lesz 2. Évad. Nem tudom, mikor fogom feltenni az oldalra, de tuti, hogy lesz.
Történetről ennyit. Visszatérve megint a napomhoz, fura érzések kavarogtak bennem, düh és hiányérzet, valaki iránt. 3 napja nem beszéltem vele. És kicsit szar, mert eléggé szar kedvem volt, és ő volt az a személy aki fel tudott vidítani, bármely helyzetben. És még 2 napig nem lesz...
Egyébként érzések, szoktam olvasgatni más blogokat is. Ráakadtam egy olyanra, ami igazán megfogott.[ http://foreverzsuzsa.blogspot.com ] Nem hiszem, hogy reklámozásra szorul, de azért beillesztettem, hogy megtudjátok nézni. Kanyarodjunk vissza, Forever ZsuzsA blogjához. Ahogy ír a saját éltéről, a saját problémáiról. Érzéseiről, gondolatairól. Egyszerűen elvarázsoló. Nincs előtte "álarc", magát adja. Természetesen ez jön le nekem a blogjából, lehet, hogy Ő pont nem ilyen, nem ismerem a szerzőt. Ha olvasod a bejegyzést, akkor csak gratulálni tudok Neked. És mindig van egy újabb lehetőség.
Amint látod, a blog kapott, egy új sablont, kis képeket meg miegymást. Zenedobozt kivettem, helyette visszatérek a régi jó szokásomhoz, és beillesztek minden bejegyzés után, egy olyan videót, ami tükrözi a mostani hangulatom.
Ja és elfelejtettem, a legfontosabb dolgot így a mai napon, elkezdődött a 2010es Formula-1es idény. Annyira örülök neki. És megvolt az időmérő is. [2. Massa, 3. Alonso] Kíváncsian várom a holnapi futamot. És egy kicsit szar is lesz a kedvem, de mindegy.
Ahhoz képest, hogy úgy jöttem ide, hogy nem fogok tudni semmit se írni, összehoztam jó pár sületlenséget. Ennyi voltam mára. Bezárul M. mókatára.:)

M.

..very, very, bad, bad girl Gaga..

visszatérés az én művészetem..

Már megint visszatértem, de nem tudom mennyi időre. Talán megint 2 bejegyzésre. De legalább írok valamit. Most kicsit az írásról próbálok írni. Milyen fura ugye?
Először is. Mielőtt félreértés lenne, nem tartom magam hű, de nagyon jó írónak. Sőt még írónak se mondanám magam, csak egy kezdő vagyok.
Sokan kérdeztétek, hogy mi sarkallt arra, hogy elkezdjek írni. A válasz egyszerű, nem tudom. Fura az egész, először próbálkoztam a versírással [valakinek.], majd ahogy rájöttem, hogy bizony ez nem az én műfajom, elkezdtem történeteket kitalálni, és ahogy kaptam visszajelzéseket egyre jobban megjött a kedvem a dologhoz. Azóta már magam mögött tudhatok egy 14 Fejezetes Alkonyat fanfiction-t ami nagyon kezdő lett, most éppen a saját kitalációm az "Új Esély" 15. Fejezetét írom, ami mellesleg befejező fejezet. Van pár, megkezdett művem is. És lesznek a továbbiakban is. Remélem.
És, hogy miért jó?
Kiírhatom magamból az érzelmeimet, beépítve kicsit a történet szálába. Szóval kicsit észrevehető az akkori érzelmi állapotom a fejezetekben. Ezt a hagyományt meg fogom őrizni. Egyszóval, imádom azt ha rossz kedvem van és belekezdek egy fejezetbe, és csak úgy szárnyalnak a gondolataim, és a képzelőerőm.
Terveim a jövőre... Sok van. Mint minden író [ha annak mondhatom magam] könyvet szeretne kiadatni. Nekem is ez a legfőbb. És megszerettetni az olvasást. Tudom fura, de ha már sikerült 1 emberrel, akkor sikerülhet többel is.

M.