Cím alapján már látható, hogy még mindig kibaszott szarul vagyok. Naa nem fizikailag, hanem lelkileg.:) Olyan deja-vu érzésem van az elmúlt napokban. Mintha ugyanez, megtörtént volna már régebben. És mint minden megérzés igaz nálam, így ez is az. A múlt ismétli önmagát. Kicsit se örülök neki. Lehet, hogy megérdemlem.
Tegnap este a bejegyzésem írása közben rájöttem, hogy nekem nem szabad igazán mélyebb gondolkozást elkövetni. Érzelmek törtek fel belőlem, leginkább düh. Leginkább azt kívántam volna, hogy rúgjak be, és fetrengjek a földön, mint, hogy gondolkozzak.
Ez nem jött össze, így maradt a szokásos módszer. Zene terápia. Depresszió, Tankcsapda, Road. Nálam ez a legjobb módszer... Kicsit megnyugodtam, és a vér is elszállt a szemem elől, így tudtam normálisan [nem mélyen] gondolkodni. Rájöttem, hogy semmi értelme nincs a negatív gondolatoknak. Csak táplálják a rossz kedvemet. Így a rossz kedv elmúlt és helyette elnyomott az álom...
Reggel kimozdultam a lakásból, és elmentem az ügyeimet intézni. Jót tett a friss levegő. Kitisztult a fejem.
És most itt vagyok, hátam mögött jó pár Dexter epizóddal.
Nem tudok jobb záró monológot beírni..
Jó lenne már, ha feljönnél.
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése