Hullámvasút effekt újra kivillantotta a fogait. Itt van körülöttem, szinte érzem, hogy boldog, hogy újra utasai között tudhat. Mint mindenki, én is azt hittem, hogy nagyon rövid lesz az utam vele. Ehelyett, körbe-körbe, fel-le. Gyomrom is ugyanilyen őrjítő ritmust vett fel. Kapaszkodni sem, kapaszkodok már. Hangot sem adok ki. Belül őrjöngök inkább. Az jobb. Azt akarom, hogy már vége legyen ennek az útnak. Újra a földet akarom érezni a talpam alatt. Biztos lábakon állni. Ez még messze van... De addig élvezem a hullámvasút vendégszeretetét.
Amíg dobog a szívem...
Egy szép emlékfoszlány.
M.
Ez nagyon szép bejegyzés lett :O
VálaszTörlésEgyüttérzek : \ :S