hát hm. összedobtam 1 óra alatt egy másik blogot, és már várja a rendszeres és az új olvasóit..:D
És itt lenne Ő.. : MacóBirodalma

http://macobirodalma.tumblr.com/
http://macobirodalma.tumblr.com/
http://macobirodalma.tumblr.com/
http://macobirodalma.tumblr.com/

ennyi.

This is War.

Újra itt, de már kevés vagyok hogy össze hozzak 1-2 gondolatot.. Annyira sok nekem ezek a dolgok. Talán ez valami búcsúbeszéd lesz, de talán. Kitudja?! Sok mindent leírnék amik így nyomják a lelkem, de az már enyhén túlmenne a felállított határokon. Úgy érzem ez számomra a végszó. Kell a vérfrissítés. Szeretem ezt a blogot, de csinálok egy újat. Ezt persze meghagyom. Majd jelentkezem hová mentem.

M.

semmi nem jó így..

Egész nap egy albumot hallgatok ami most kicsit több energiát áraszt felém. Annyira, de annyira tele vannak a szövegek érzelemmel, és alapigazságokkal. Kicsit fáj ezeket hallani, de jó tanulság. Kicsinyke depresszív állapot is eluralkodott rajtam emiatt.. Írtam egy dalszöveget, kiírtam magamból mindent hirtelen. 1-2 embernek megmutogattam, a vélemény pozitív volt, de várom Zsuzsát... Az igazi és könyörtelen véleményt tőle várom. Ide nem fogom publikálni, mert az a szöveg már nagyon magánszféra.
A dalszöveg írás után már teljesen elmúlt ez az állapot, és miután játszottam egy sort a kutyámmal, már minden jó volt. Igen, most már van egy kutyám is.. Örökmozgó per pillanat, és a zsinórokat rágja.. Kis szörmók.
Holnap melózok jó pár órát. de nem baj. Van és kész.
Ennyi volt a gyors helyzet jelentés. Most még nekihasalok a dalszöveg javításának..

Lelketek kong az ürességtől
Az Ördög együtt érzőbb.

M.

Kreatív Blogger.

A világ hálón terjed, az úgy nevezett Kreatív Blogger-díj, amit én most megkaptam White Lilytől . Köszönöm a "díjazást".:)

Képzeletbeli díj amit neked is ki kell majd tenni:

Kötelességeim közé tartozik, hogy írjak magamról 7 azaz hét dolgot.
Hát lássuk:
1. Szeretek írni.
2. Imádok idézeteket olvasni.
3. Csak ásványvizet iszok.
4. Utálom a pókokat.
5. Kényszeresen nézem meg, hogy be van e zárva az ajtó.
6. Szeretem az alternatív zenét.
7. December a kedvenc hónapom. Hó, hideg, születésnap, karácsony, szilveszter. lájkolom.

Következő kötelesség, hogy még mindig 7 embernek küldjem tovább a díjat.
*dobpergés* És jöjjenek a 2010-es Kreatív Blogger díjazottjai.

Legjobb kritikus díj nyertese: Forever ZsuzsA
Legjobb szakács-fényképész kategória díjazottja: Andi
Legjobb Feleség : Nicole
Legjobb író- és lélektárs: Tina
Legjobb írjunkhosszúbejegyzést kategória nyertese: Gabcsi
Legjobb Fan oldal: Klau
Legjobb exblogger: Dia - neki már nincs blogja.

A díjazottakat az oldalukon keresztül értesítem, de van akit MSN-en keresztül.
Remélem megmutattam, hogy megérdemeltem eme díjat.
Köszönöm, hogy olvastok. További jó böngészgetést.

M.

Round & Round

1-2 álarc már rá van nyomorgatva az arcomra, próbálok a mások felállított "mércéhez" igazodni. Ő hozzá legyek kedves, vele legyek kemény. Mindenkinek mutassam azt, ami nem vagyok. Nem vagyok kemény, sőt néha kedves sem, de akit méltónak találok rá.. Azoknak megmutathatom az igazi énem. Ez olyan bunkón és félvállról szólt, hogy én valami fontos személy vagyok. Nem vagyok az, csak már sajnos elővigyázatos vagyok. Mostani helyzetekben inkább leszek ilyen, mint, hogy lelkem legyen romon. Magamnak való vagyok. Kevés ember tudja elviselni a hülyeségeim, vagy éppen szar kedvem. Szeretem őket. Vannak persze akiket sokkal jobban.. Fura, hogy egy olyan személy is fontos lett akiről kb semmit se tudtam, és beszéltünk pár szót, s már olyan mintha világ életemben ismertem volna. Sok embernek nem nagyon mond semmit az a név, hogy Hős Gitáros.. 1-2 ember tudja, hogy ki ő. Köszi, hogy megismerhettelek..:) Na, de ennyi volt az ihlet mára. Bezárul szívem, rozsdás zárja.

M.

Trust,.

Eszméletlenül fáj minden.. Nem vagyok jól. Túlságosan is sok ez most számomra. Menni akarok el innen, de mégis itt marasztal valami.. Mindenki a saját dolgával foglalkozik. elvan foglalva a saját kis életével. Nem mondom, hogy én nem, de érdekel mások hangulata.. De kb az én állapotom 1-2 embert érdekel.. és ez kibaszottul fáj. Azt hittem, hogy egyesekkel jobb kapcsolatot ápolok, de kiderül számomra, hogy még sem. Arra sem méltat, hogy megkérdezze, mi van velem, de én ott legyek. Nem említek neveket, akinek nem inge ne vegye magára elven alapuló gondolatok ezek most.;) De hát az ember ilyen, csak is a saját önös érdekeit tartja szem előtt. Mi mást várhatnék?! És még azt mondjátok, hogy én milyen szar, depresszív, mekkora bunkó vagyok, meg mennyit változtam az utóbbi időben.. Hánynom kell tőletek. Feleslegesnek érzem most magam kicsit, de hát.. ezekre annyit lehet mondani, hogy.. Ez van. Nem tudom kiben bízhatok meg, s kiben nem.. Csodálatos dolgok ezek.

Szeretném, hogy ha megbíznál bennem, tudom, hogy csak idővel lehetséges..De rám számíthatsz, ugye tudod?!

M.

1..

Ke$ha, az amerikai popsztár, akinek még a csillag most ível felfele.. vagy éppen lefele?!
Már a 23 évét is betöltötte, de már mögötte van jó pár világhírű zene. Az első áttörés számára, Flo-Rida- Low c. számával történt, de a kedves úriember kitolta a képből, így csak a hangja szerepelt a klipben, pedig nem is annyira csúnya jelenség. Szerencsére [?!] felfedezték, és tavaly elkészítette az első, most már saját klipjét amit Tik-Tok-nak keresztelt el. Innen már egy ugrás kellett a világhírnév felé, és sikerült is neki. Már van ezen kívül 2 klipje, és egy albuma, és megjárt jó pár nemzetközi toplistát. De hiába a sok elismerés, élőben énekelni NEM tud.

2...

Éppen, hogy kijött David Guetta- One Love c. albuma anno 2009 nyarán, én személy szerint rongyosra hallgattam. Kiskorom óta rajongok eme francia Dj-é. Leghíresebb számai: The World Is Mine, Love Is Gone, When love takes over, Sexy Bitch és most a Memories. Több híresebb személlyel készítette el, ezeket a világhírű szerzeményeket. Chris Willis, Kid Cudi, Akon, Fergie, Kelly Rowland, Will.I.Am, Ne-Yo és még sorolhatnám... Azt csiripelik a madarak, hogy nemsokára egy Rihanna "duettel" is elő fog rukkolni. RiRire meg, már ráfér a vérfrissítés, de nem lesz az olyan rossz, ha már David neve ott van. Na de jöjjön, a nem is annyira friss Emlékek, vagyis a Memories.

I'm not afraid...

Nem, nem parázok.. Nem is lepődtem meg ettől. Ha azt mondanám, hogy ezt vártam, akkor kicsit pesszimista lennék. Nem is tudom, hogy mit kéne hinnem ilyenkor. Egyedül érzem magam jelen pillanat. De nem félek. Lehet, hogy attól van ilyen érzésem amit éppen most hallgatok..

Egyébként Iskola.. Angol Szóbeli kis érettségim 5-s lett. Nem tudom hogy, de sikerült, semmi tanulással.[nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne tanulj, mert a tanulás nem okoz senkinek fizikai fájdalmat.. Tanulj, hogy ne legyél hülye.] Anyám szavaival élve.. " Mi lett volna, ha tanulsz rá?" Egyébként mindenből megvagyok. és úgy látszik, hogy elfogom kezdeni a 12. végzős osztályt.. Milyen fura ezt így leírni.. Végzős.. 1 év van még hátra ezzel az osztállyal. Nem is az osztályért fáj a szívem, hanem azokért akiket itt ismertem meg.. Legjobban a mi kis négyesünket. Fantastic 4.. áhh.:)) Legalább tudjuk, hogy a suli után is együtt leszünk, lehet hogy néha, de akkor is összetartunk majd.. Remélem..:$
Az érettségi legyen meg, a többin lehet majd gondolkodni.. De már van egy tervem, hogy hová is szeretnék tovább menni.. Színház- és Filmművészeti Egyetem. Hát ez az álmom..

Szombat..
Jóóóó lesz..:D Mától kezdve belinkelek 1-1 retro vagy éppen közkedvelt "party" zenét egészen szombatig.;Đ Akkor jöjjön az első.

M.

Mostanában erre rákattantam, mert valaki egyfolytában ezt hallgatta.. Szóval:

Mindenki..

Új háttér megint. Jó oké, igazatok volt, hogy nem volt látható, hogy mit is írtam valójában. Remélem már megfelel nektek.:)
Most már van szavazás is. Ha tetszik a blog akkor kattints, ha nem akkor is.

Más.
Tegnap esti kis szösszenetem, valahogy előfutára volt egy érzésnek, amitől nem bírtam aludni.. Forgolódtam az ágyban. Agyamban pedig kismilliószor átrágtam a dolgokat.. Legszívesebben max hangerőn hallgattam volna The Grenma számokat az éjszaka közepén. Most is valami kiabál a fülembe, bár nem tudok rá koncentrálni, inkább írok. Tervek vannak a fejembe..
Jövőhetet várom igazán. Pontosabban a szombatot..

Idővel alakul ki.. Remélem.

M.

Jövőhétre alapozó szám:

lépj tovább

Gondolatok most sokkal mélyebb sebet ejtenek a szétlyuggatott lelkemen. Zsibbad az agyam. Mindenem le van hangolva..
Nem vagyok berúgva, se más.. Csak boltban kapható cigi..
Lépj tovább kiabál a fülembe.. Nem tudom mi ez most. De jó ez az érzés..
Beszélni szeretnék vele. Akiben megbízok.. nem tudom miért, de áhh.. Sok ez most.

M.

Lehetek én is..

Mit is kéne írnom?.. Láthatod, új fejléc, háttér.. új minden csak én vagyok a beporosodott.

Nem tudom mit kéne most hinnem, lehetnék boldog, de ott van, a félsz...
Lehet, hogy tanultam a hibáimból, és nem követném el ugyanazokat?!
Nem tudnék túlélni egy ilyet még egyszer. Túl fájdalmas volt.. túlontúl..
Most itt állok, nézek ki a fejemből, és tanakodok, hogy mi is lenne a jó?..
Megkockáztassam újra ezt az egészet, menjek vakon előre? Vagy legyek biztosabb..
Mindig azt hangoztatom, hogy egyszer élünk, de most ilyen helyzetben, nem mindegy, hogy, hogyan éljük ezt az 1 lehetőséget..
Sokat jelent nekem, hogy ezt most eldobjam.
Bízom benned, még akkor is ha te nem annyira.

Míg a szívem dobog...??

M.

Beautiful Monster

Egy kis helyzet jelentés. Jelentem élek. Egyre jobb minden, egy két megingást leszámítva.. Közeleg az év vége.. Vegyes érzelmek vannak bennem emiatt, hisz már csak 1 év van hátra ezzel az osztállyal. Jövőre Érettségi, ballagás, suli nézés..etc. Olyan messzinek tűnik, de itt lesz hamarosan.
Nyárra nézve is pozitívan próbálok gondolkodni..:D Munka, munka, munka és munka. Jó egy két kis pihenés belefér, de most vannak céljaim, álmaim. Ezek meg nem fognak csak úgy az ölembe hullani.. Egyet elárulhatok, hogy szeretnék megtanulni gitározni. Remélem sikerül..:D A többi meg.. hát a jövő zenéje. Decembert, még jobban várom, végre belépek a felnőttek sorában.. Fizikailag.. Agyilag..:DDDD hát, az már kérdéses.
Írás. Nem tudom, hogy fogom megoldani az írást, de majd a munkanapok közti szünetekbe, megpróbálom. Novellákkal fogok jelentkezni, ide a blogomra..

Szóval így ennyit a jelenről, meg a jövőről.. a múlt már elmúlt.. keserű szájízzel, vagy boldogan tekintek-e vissza rá, az már részletkérdés.;Đ

with every heartbeat.

Nem tudom mit is csináljak.. [akiket beavatok kicsiny kis életembe azok tudják, hogy miről is van szó. a többi nem érdekel.;Đ] Este minden oké, de amikor felkelek, akkor minden eltűnik hirtelen.. mintha nem is ismerném..:| Ismeretlen ez az érzés..

M.

Jövőkép? [novella.]

A teremből hangos morajlás áradt ki, jobban feszültebbé téve a már így is paprikás hangulatú írót. Az első, s talán az utolsó média előtti megjelenése. Próbálta elképzelni, hogy mi is fog valójában történni. Szétfogják-e szedni az így is ragasztószalaggal összetákolt lelkét, a nem túl pozitív kritikák? Vagy épp ellenkezőleg fog elsülni a felolvasás.
Az emberek csak úgy sürögtek-forogtak körülötte, mintha dróton ráncigálnák őket. Lesték minden kívánságát, de csak egy volt neki. Hagyják békén.
Még jobban felbőszítette magát a látottak alapján, csak azt kívánta, hogy újra visszatérhessen a jól megszokott kerékvágásba. A gondolataihoz, az íróasztalához, hogy belekezdjen valami újba…
Előhalászta a zsebében lapuló cigarettás dobozt, kihúzott egy szálat, s meggyújtotta. Élvezte, ahogy szétterjed a tüdejében a halálos füst. A sárga falon függeszkedő „Dohányozni tilos!”, táblával szemezett hosszú ideig.
- Uram, itt nem lehet dohányozni! – lépett mellé az egyik biztonsági őr. Volt a hangjában valami fenyegető.
Bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette a szabályt. Ujjai közül elengedte a csikket, a vajszínű padlószőnyegen landolt. Rálépett egy határozott lépéssel, hagyva egy kis nyomot a világnak, hogy itt volt, s elindult a „kivégzés” helyszínére.
Jelzett az ajtóban álló szervezőnek, hogy készen áll. Vad beszélgetésbe kezdett a telefonján. Vicces jelmondatokat használva, mintha valami pótolhatatlan személyről lenne szó. Soha nem tartotta többre magát, világ életében szerény volt.
- Mehetünk. – mondta a szervező.
Ismét bólintott, s határozott léptekkel követte, egészen a bejárati ajtóig. Az író odaképzelte a falra a „Pokol” feliratot. Elmosolyodott ettől. Felvette az új, még szokatlan álarcát. Fél mosollyal az arcán, átlépte a küszöböt, s kezdetét vette a műsor.
Szétnézett a tömött teremben, néhány fényképész, operatőr, de túlnyomó részt magánemberek töltötték be a székeket. Kereste, azt a szempárt, arcot, ami most megnyugvást jelentett volna számára, de nem volt ott. Hogy is lett volna ott?
Felért a kialakított kis pódiumra, ahol sorjában álltak az asztalon a könyvei, körülötte egy 2mx2m-es vászon, ahonnan, az író vigyorgott, mű mosollyal az arcán.
Leült a kihelyezett székre, a taps alább maradt. Illendően belekezdett, a bemagolt üdvözlőszövegbe, ahogy befejezte, felkapott egy könyvet az asztalról, s felütötte azt. Kinyílt a 16. Fejezetnél, megköszörülte a torkát, s mindenki ráfigyelt. Sóhajtott egy nagyot, s elkezdte olvasni a sorokat.
A közönség itta minden egyes mondatát, szavát. Áhítattal hallgatták az előadást.
Az író magában, mélyen üvöltött, feltépte az összes sebét, amit elrejtett a maga elől. Emlékek megjelentek a lelki szemei előtt, ahogy olvasta az írását. Átbeszélgetett esték, közös pillanatok… Mind a múlt része.
Ahogy befejezte a fejezetet, egy könnycseppet is elmorzsolt titkon, amit csak az első sorban ülők láthattak. Az álarc gyorsan visszailleszkedett az arcára. Mosolyogva válaszolt a kérdésekre, poénosan mászott ki az újságírók által készített csapdákból.
Elbúcsúzott az előadás alatt megnőtt tömegtől, s elindult a hotel szobája felé. Utat adott a könnyeinek, csak úgy folyt patakokban az arcán. Szervezők, biztonságiak megbámulták, összesúgtak a háta mögött, de nem vett tudomást róla.
Felliftezett, és befordult a homályos folyosóra. Ekkor újra találkozott az új legjobb barátjával. A csönddel, ami körülvette, melengette a lelkét, s lassacskán meg is nyugtatta.
Kinyitotta a szobája ajtaját, és ahogy beért be is csapta azt. Lábaiból elszállt az erő, s lerogyott a földre. Üvöltött fájdalmában, ahogy előtörtek a régi emlékek.
Szavak csak úgy visszhangoztak a fejében. Nem bízok meg benned… Utállak… Soha többé nem akarlak látni. Nem tudja feldolgozni, hogy meghalt. Magát hibáztatja a halála miatt. Elővette a doktora által felírt nyugtatókat. Szemezett velük, dobálgatta a dobozát. Lejátszotta maga előtt az eltelt 20 évét, s őrlődött, hogy mit is tegyen valójában. Nem volt más kiút számára. Kikotorta a másik, még fel nem bontott dobozt, s töltött egy pohár vizet magának.
Eldöntötte ezt már magában korábban, csak kellett egy kis löket, amit most megkapott…
Kettesével kapkodta be a pirulákat, ameddig el nem fogyott a két dobozból. Hátradőlt az ágyban, s várta a magányos halált…

csak egy toll.

Eltelt megint 1 hét. Kezd minden megint a normális kerékvágásba visszatérni, azt az egyet leszámítva, hogy nem tudok már normális gondolatokat magamból kiírni.. Sajnos.. Hát ez van.
Mint mindig, most is van oka, hogy írok ide. Pontosan az, hogy valakinek ma születésnapja van. Nem mondom kinek, elég ha én tudom. Nem tudom, hogy olvasod-e eme firkálmányokat, remélem igen. És tudod, hogy amiket mondtam utolsó beszélgetésünk során.. nem voltak igazak. Nem utállak, nem gyűlöllek. De te.. mindegy inkább..

Boldog Születésnapot.

M.

Lájkolom.

Köszönöm.

Hogy mit köszönök, és kinek?

Köszönöm neked, kedves S. G. , hogy olyan lettem most, mint aminek kibaszottul nem akartam lenni. Egy szívtelen, érzéketlen bunkó lettem. :)

Csak hogy tudd, nem azért törtölek ki vip ismerőseim közül, mert nem akarom azt, hogy tudjanak arról, hogy ismerlek, hanem nemes egyszerűséggel azért mer nem akartam, december 2-re gondolni. Talán tudod, miért talán nem..
S reggel [valahogy ráéreztem] kaptam egy levelet tőled.
"csak gratulálni tudok:):):):)" ennyi állt benne, tudod te is hisz te írtad. Na de mindegy.
Erre csak annyit tudok mondani, hogy.. magadnak gratulálj először. Te akartad ezt. Belátom én hibámból IS történt ez, de ezekhez nem egy ember kell. Szerintem.
És ha találsz nálam jobb barátot, akkor téged ez mit érdekel, hogy én töröltelek ismerőseim közül?! Ezt sem értem. Talán meg se fogom. Ahogy ismerlek téged..
Megbocsájtás.. Ismerős szó számodra?:O
Nem akarom most már, hogy megbocsájts. Kurvára leszarom. Csak talán az életben szükséged lehet rá.. Egyszer biztosan.
Másik..
Láthattad, hogy milyen vagyok.. azt mondtad, elfogadsz ilyennek.. Most meg? Ehh.

Nem akarok okoskodni, csak a saját szemszögemből szemlélem a dolgomat.

Nem vagyok szent. Ember vagyok, aki hibázik, és be is ismeri.

M.

Össze vagyok zavarodva még mindig.. De a tegnapi bejegyzés.. kicsit fura volt. Túlontúl vágyom már a törődésre, és a szeretetre. Szóval.. nyugi, nem vagyok szerelmes. [tudja kinek írtam.]

Nem tudom mik kavarognak bennem. Olyan sok minden van, olyan hülyeségek.. áhh.. Soha nem volt még ilyen, hogy ne tudjam, mi játszódik le bennem. És most ez is megtörtént. Nem tudok egy értelmes bejegyzést se írni már, mint régebben. Írni sem tudok fejezeteket, semmit.. BLOKK... teljes..
Annyira sok volt nekem ez az április.. Eltűnnék egy kis időre. Talán úgy örökre.

SÁJSZE de nagyon SÁJSZE..

M.

Hiányzik az ölelése, a hangja, az illata.. Hiányzik mindene.. Talán kezd feloldódni bennem az a bizonyos érthetetlen gát? Vagy a szeretet hiány vetít ki ilyen érzéseket a tudatomra? Nem tudom. [Úgy érzem, hogy ez a nem tudom kifejezés nálam mostanában alap lett.] Eltelt 4 hónap.. és még mindig a fejembe vannak ezek az emlékképek, s még mindig aggaszt, hogy jó döntést hoztam-e egyáltalán?!..

Neked...

WTF?

Miért kellett hazudni nekem?.. Nem értem. Nem vagyok az a valaki akinek te hittél először. Jó, oké te se tudhattad. Hisz volt egy pár blog bejegyzésem és kész.. De akkor is.. Legalább elmondtad volna, hogy mi az igazság kb 1 hét után. Még akkor azt mondom, hogy oké. Elnéztem volna, de most...
Nem tudom mi az igazság, és mi hazugság. Nem tudom, hogy megtudok-e bízni benned ezek után?! Nem tudom, hogy mikor fogsz nekem hazudni legközelebb..
Bíztam benned basszus...


M.

pain..

Furcsa érzés járja át a testem. Nem mintha nem ismerném ezt az érzést, de most, nem fizikai fájdalmam van. Fáj, bent.. Nem tudom miért, de egy biztos, nem az a bizonyos személy miatt. Ez valami új. Megmagyarázhatatlan.. Talán a szívem kezd újra mozgásba lendülni? Remélem..
Úgy szeretném kiadni magamból amit érzek, sok minden van bennem elraktározódva. Félek, hogy megbánthatok vele személyeket, nem akarok senkinek fájdalmat okozni.. Nem akarom többé azt átélni, mint nem is oly rég.
Félek megbízni az embereknek, félek kimutatni az érzéseimet. Egyszerűen félek. Megakarok felelni mindenkinek. Amiket rám erőltetnek, s közbe én keserű szájízzel gondolok vissza.. Megnyílok személyeknek, s eldobnak.. váh..
Egyedül vagyok. Teljesen egyedül. Hiába kiáltok, senki sem hallja..
Ide írok, mint egy szánalmas ember kinek nincs élete.. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rám.. Szánalmas.

Gondolatok csak úgy vándorolnak bennem, látható a bejegyzésen is.

M.

love dealer.

1 hónapos szar kedvből úgy érzem lassan kilábalok. Elég volt ebből. Kibaszottul gusztustalan volt.. Most érzem újra, hogy élek. Újra van remény számomra, ha az még sem jön össze úgy ahogyan szeretném. De remélek, és próbálok mindent megtenni, hogy megvalósuljon. Talán össze is jön. Bízok vakon egy álomba..

M.

..gyűlöld szemed előtt állok, szótlanul várok gyötör a múltam amit elrontottam,már nem csinálhatom vissza és ez fáj a legjobban..

Egy zene van a fejemben, egyfolytában hallom, minden egyes pillanatban. Összes sejtem összerezzen ettől a zenétől. Hív, akarja, hogy menjek.. Pedig úgy mennék, itt hagyni mindent. Nem tehetem, vannak számomra még ismeretlen feladatok. Legfőbb feladat, túlélni ezt az egészet. Szeretnék végre boldog lenni, és nem hallani ezt a zenét. Csak nem tudom mit kéne tennem.. Minden oly zavaros. Gondolatok, csak villanás szerűen ugranak be.. Közel a vég.. itt van körülöttem.

De te csak erre annyit mondanál, hogy jólwan..

M.

Poland

Pár órája, pontosabban 5 órája értem haza a Lengyelországi kirándulásból. [nem bírok aludni.]
Nem voltak különösebb elvárásaim a kirándulással kapcsolatban. 3 szóval tudom jellemezni. Nagyon Jó Volt.
Hajnalban megtudtuk nézni a Lengyel napfelkeltét, ami gyönyörű volt. Fél 8ra már Auschwitzban voltunk. Amit legjobban megakartunk nézni, azt elfelejtettük.. (Y) Nem tudom, mit mondhatnék a haláltáborokról.. Tanulságosak úgy érzem. Egyszer mindenkinek meg kell nézni.
Utána már robogtunk lassan Krakkó felé. Ahol szabadprogram volt kb 10 órán át. Busznak kellett pihennie. Kerestünk egy Mekit, 1 óra alatt csak találtunk egyet..xd És a lengyel emberek segítőkészek..:D
Kajálás után, bejártuk szinte egész Krakkót. Volt minden szép, s jó. Legjobb azt hiszem az élőszobrok voltak. Nagy respect nekik.
Volt több minden, csak az már tényleg nagyon személyesek.:D Szóval legyen elég ennyi.;)

M.

így jó.

Elérkezett ez az idő is. Új külsőt kapott az én "gyermekem".
Saját készítésű lett, szóval megvagyok vele elégedve. Lájkolom.

Az előző bejegyzés óta történtek dolgok, amiket nem akarok firtatni, de
megtettem, hogy most már nem tartozik az életemhez. Nehéz volt, nem hogy megkönnyebbültem volna, még nehezebb minden. De tudom, hogy ez így jó.

Holnap este 22h fele indulok a suli szervezésű kirándulásra. Aminek a célja, Lengyelország. Ezen belül Auschwitz és Krakkó. 2 busszal megyünk ami kb. annyit jelent, hogy 100 diák jön. [bázdmeg.] Várom már.. Asszem.:D Szóval, 3 nap OFF. Vasárnap este talán érkezem.

Szép napot.

M.

utolsó.

Utoljára írok erről a dologról őszintén.

Elvesztettem Őt. Örökre talán.
Ebben nagy szerepet játszott az én hülyeségem. Pontosabban, olyan dolgokat tettem, amit Ő nem érdemelt volna meg. Sajnos magamnak csináltam.
Amikor ki olvastam, hogy "nem bízok már meg benned." sort tőle. Mintha egy részem kiszakadt volna belőlem. Nem tagadom, könnyek szöktek a szemembe, s csak úgy marták az arcom. Összedőlt minden körülöttem, nem tudtam mit csinálni. Zene üvöltött a fülemben és csak sírtam, mint egy óvodás kisgyerek. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam gondolkodni. Nem akartam élni, megakartam halni. 2 órás sírás után belázasodtam, de úgy mint anno 10 évesen, hogy háziorvost kellett kihívni hozzám. De most inkább nem szóltam, vártam a megváltást. Láthatod, hiába vártam.
Reggel nehezen keltem fel, nehezen másztak be a gondolatok a fejembe. Lélegzés se volt könnyű. De valahogy sikerült túlélnem.
S most.. 1-2 héttel később.. Még mindig ezen a véleményen vagyok. Nehéz úgy élni, hogy nem tudok vele úgy beszélni mint régen. Nem tudom neki mondani, hogy testvérem.
Nem bízik meg bennem. Soha nem fog már...
Fáj bent. Minden..
De nem akarlak elveszíteni..
Sajnálom.. és kérlek.. bocsáss meg.. Tudom hogy nem vagyok egy minta barát.. de szeretlek tesó.. mindennél jobban..

Míg a szívem dobog..

Így a végére egy idézet..:

Igaz barátokat nehéz találni,még nehezebb elhagyni és lehetetlen elfelejteni őket.

M.

Nekem senkim sincsen, most látsz utoljára..

the mess i made.

Össze vagyok zavarodva. Nem kicsit. De már annyira, hogy a fejem is megfájdult ebben.
Forog velem a világ, mintha egy körhintáról szálltam volna le egy vursliban. A szédülés nem akar elmúlni, újabb játékokra ülök fel. Újabb dolgokat tapasztalok meg. Újabb zacskók telnek meg a hányásaimmal. Céllövöldében sem nyerek semmit. Olyan hívogató minden, a fények, neoncsövek, kacat árulók hada. De mégis olyan üres és sivár, egyedül ülök fel szinte mindenhova. Néha jönnek-mennek a vendégek, egy-egy nyomot hagyva maguk után. De nincs állandó látogató. Csakis a dolgozók, akikért egy valakiért élnek. Értem.

Üdv itt,
Ez az én kis vidámparkom.

csak menj tovább..

hullócsillag.

Furcsa álmokkal, rossz kedvvel tűzdelve, de jelentem, még élek. Írhatnám, hogy " De minek?!" , de nem fogom leírni. Hullámvasút még mindig szívesen kötöz le a gépezetébe. Egyre több ismeretlen hellyel ismerkedek meg eme út során. Csak kárörvendően mosolyog ezen. Én meg, tűröm ezt az állapotot. Ha nevezhetem így. Remélek még mindig...


Tavaszi szünet van. Csak én ennek nem nagyon tudok örülni. Itthon lenni 1 héten át.. hát.. Legalább kitudom pihenni magam azt hiszem. de mindig ott van az fránya csak...
Egyébként ma április elseje van.. Bolondok napja. Új hónap. Telnek a napok, közeledik vészesen a suli vége. S a nyár. stb, stb.. Telet akarok. Most telt el tudom... De mivel decemberi vagyok valahogy nekem a tél ad igazi megnyugvást. A hóesés, a havas táj, a köd... váá.. Egytől egyik csodálatosak de együtt... Ezek a dolgok igazán hiányoznának, hogyha történne velem valami... Szóval még sok-sok hónap a télig..:S

Szombaton érkezem az Új Esély II. 1. Fejezetével. szóval készüljetek..

M.

Most már csak zenéket fogok beilleszteni. Nem fogok a közeljövőben érzéseket kiírni. Csak zene formájában ismerhetitek meg az aktuális "állapotom."

már..

Már kurvára elegem van.
Már kivagyok.
Már faszom kivan.
Már..., már..., váááá

Tátongó lyuk van a lelkem közepén. Próbálom valamivel elfedni, de nem sikerül. Egyszerűen már belefáradtam. Elegem van mindenből, és mindenkiből. Nem akarok gondolkodni. Ki akarok menni a parkba rágyújtani. S nézni az eget. Vagy valamivel levezetni a felgyülemlett feszültséget. Olyan könnyű lenne kimondani, hogy kész, vége, feladtam. Lassan ezt a könnyű utat választom.

..Ments meg kérlek, vagy ölj meg...

M.

vanilia twilight.

kell az új is...

Tegnap este még próbáltam novellát írni. Nem sikerült. Elővettem egy üres lapot, egy ceruzát és a telefonom... Telefonomba nézegetni kezdtem a képeket, rátaláltam egy nem is oly régi képemre. [pénteki.] A lapra elkezdtem firkálgatni. Végül már arra eszméltem fel, hogy basszus lerajzoltam magam. Ez számomra miért meglepő? Mert soha nem voltam valami jó rajzból. Rajzudásom a kisiskolás szinten ragadt le. De most erre úgy érzem rácáfoltam. Meg lettem elégedve valamilyen szinten az eredménnyel, és közben az agyam mintha teljesen kikapcsolt volna. S nem gondoltam semmire, senkire. Csak én és a rajzom. Furcsa egy érzés volt az biztos.
Jut eszembe Föld órája... Kimentem az erkélyünkre, és néztem a távolba. Vártam, hogy történjen valami. Leoltódjanak a villanyok, vagy valami ilyesmi. Ehelyett... Nem történt az égvilágon semmi... Most vagy a város ilyen gazdag, hogy egy órányi megtakarítás sem kell nekik, vagy ennyire leszarja a klímaváltozást? Jó, mondom én, aki csak egy-két lámpát kapcsolt le. De mégis, tettem valamit. Sok kicsiből, lesz egy nagy... [naa ne legyen perverz a fantáziád annyira.]
Ma meg vasárnap. Óraátállítást próbálom megszokni. Meg készülök a holnapi Töri prezentációmra. Remélem jó lesz. Reggel még megnéztem a Forma-1 Ausztrál Nagydíját. Nagyon jó volt, kellett már ilyen futam. Izgalmakkal teli volt. Tetszett.
Most meg fáj a mandulám. Olyan mintha egy tű lenne jobb oldalt beszúrva. Szar. Röviden s tömören.

Várom, hogy valami jó is történjen. Várom, hogy feljöjjön, és legalább beszéljünk 10 percet, vagy ilyesmi. Naiv vagyok és hülye. Talán odabiggyeszthetném a nevembe a naiv szót. Oly annyira jó és szép ez a helyzet, csak nem látok ki belőle.

Egy Naiv Maci.

queen of hearts.

ments meg.

Hullámvasút mellé most egy új dolog is becsatlakozott. Vagyis régi inkább. Emlékek. Jók és rosszak. Túlnyomó részt rossz emlékek jelennek meg lelki szemeim előtt. Nem mostani dolgok, de mégis... Bűntudatom van miattuk. Ilyen 3-4 éves emlékek amik... Tényleg a múlthoz tartoznak. Nem lehet rajta változtatni. De mégis előjönnek. És én meg utálom ezeket "nézegetni". A múltam is hozzám tartozik. Sőt ez a legjobb forrása a lelki megerősödésnek. Szóval utálom önmagam? Nem
Mindenesetre furcsa, visszanézni a régi magamra. Talán magam figyelmeztetem ezzel, hogy ne felejtsem el, ki vagyok?! Nem tudom.


Nem tudom mitévő legyek... Nem tudom... Csak beszélni akarok veled...:S váá.

M.

lehet zöld az ég, és lehet kék a fű.

Ceruzával rajzolt fantom kép, esküszöm, hm. Pont mint én.
Hát mit is tettem bárcsak érteném...?

zöld az ég..

Hullámvasút effekt újra kivillantotta a fogait. Itt van körülöttem, szinte érzem, hogy boldog, hogy újra utasai között tudhat. Mint mindenki, én is azt hittem, hogy nagyon rövid lesz az utam vele. Ehelyett, körbe-körbe, fel-le. Gyomrom is ugyanilyen őrjítő ritmust vett fel. Kapaszkodni sem, kapaszkodok már. Hangot sem adok ki. Belül őrjöngök inkább. Az jobb. Azt akarom, hogy már vége legyen ennek az útnak. Újra a földet akarom érezni a talpam alatt. Biztos lábakon állni. Ez még messze van... De addig élvezem a hullámvasút vendégszeretetét.

Amíg dobog a szívem...
Egy szép emlékfoszlány.

M.

hosszú az út amin állunk.

óvd a fájdalmat...

Gondolom már torkig vagytok azzal, hogy én mindig a szar kedvről írok. Most nem tudok tényleg másról írni. Szar kedvem van már 1 hete, lassan kettő lesz. De legalább ilyenkor tudom, hogy nem vagyok egy szívtelen alak, és tényleg vannak érzelmeim, érzéseim. Gondolatok csak úgy vándorolnak, ki- be. Mindig ugyanezt a folyamat játszódik le bennem. Kicsit unalmas már. Valamit csinálnom kell, valamit tennem kell, hogy legalább elfelejthessem ezeket a dolgokat pár órára...

M.

lélekdonor.

csalódtam már mindenkiben, egy utolsó levél

Cím alapján már látható, hogy még mindig kibaszott szarul vagyok. Naa nem fizikailag, hanem lelkileg.:) Olyan deja-vu érzésem van az elmúlt napokban. Mintha ugyanez, megtörtént volna már régebben. És mint minden megérzés igaz nálam, így ez is az. A múlt ismétli önmagát. Kicsit se örülök neki. Lehet, hogy megérdemlem.
Tegnap este a bejegyzésem írása közben rájöttem, hogy nekem nem szabad igazán mélyebb gondolkozást elkövetni. Érzelmek törtek fel belőlem, leginkább düh. Leginkább azt kívántam volna, hogy rúgjak be, és fetrengjek a földön, mint, hogy gondolkozzak.
Ez nem jött össze, így maradt a szokásos módszer. Zene terápia. Depresszió, Tankcsapda, Road. Nálam ez a legjobb módszer... Kicsit megnyugodtam, és a vér is elszállt a szemem elől, így tudtam normálisan [nem mélyen] gondolkodni. Rájöttem, hogy semmi értelme nincs a negatív gondolatoknak. Csak táplálják a rossz kedvemet. Így a rossz kedv elmúlt és helyette elnyomott az álom...
Reggel kimozdultam a lakásból, és elmentem az ügyeimet intézni. Jót tett a friss levegő. Kitisztult a fejem.
És most itt vagyok, hátam mögött jó pár Dexter epizóddal.
Nem tudok jobb záró monológot beírni..

Jó lenne már, ha feljönnél.

M.

ez csak egy film.

kezdem megint megutálni, hogy álmodozok..

csak egy film...

Kurva sok minden kavarog most bennem. [Először is bocsi, hogy ha lesz benne trágár szó, de most ilyen kedvem van.] Düh, csalódottság, hiányérzet. Mind- mind negatív töltetű, és megkeseríti a mindennapjaimat. Elegem van egyes emberekből... és a képmutatásukból. Legszívesebben az arcukba ordítanám, amit igazán gondolok róluk, de akkor másokat ásnák el. Meg én nem is ilyen vagyok. De mindegy.. SZAR kedvem van. Nem tudok mást írni.. Elment a kedvem mindentől..
Olvastam a Reikiről és az 5 alapelvről..
1. Csak a mai napon – ne légy mérges. - Ez már most megdőlt. Remek.

Ja és köszi hogy szóltál, hogy eltűnsz megint..:)) Kurvára jólesett ez.

egy vers.

Halott Galambok hangja
Hívogat az éjszakába.
Egyre hangosabban,
S hangosabban.
Válaszolni nem tudok,
Vagy nem is akarok.
Magányos utas vagyok,
Az életnek nevezett járaton.

M.

..te visszatérsz hozzám, ahogy a filmekben szokták..

Blah Blah Blah.

Újra megérkeztem. Tegnap még feljött, igaz negyed órára, de feljött. Hirtelen minden gondom elszállt, fura egy érzés volt az biztos. Rossz kedvet felváltotta boldogság és öröm. Olyan jó, hogy vagy...
Szóval, tök jó kedvem volt. Még az éjszaka folyamán újra írtam a 15. Fejezetet, v2.0 lett a neve. Hosszabb lett és tartalmasabb, és más a vége természetesen, csak fel kellene majd rakni az oldalra. [ ezt a bejegyzést 11:26-kor kezdtem el.:DD]
Most már 19:06 van. Közben cheeseburgert eszek. szeretem. De csak néha eszem, közbe nézem a Forma-1-et mert délután elment az RTL Klub..-.-"" És a feléről kb lemaradtam, direkt nem is néztem oldalakat, hogy megtudjam, hogy ki nyert, vagy valami. Nem volt valami kellemes napom, nem tudom miért, de mostanában ilyenek a napjaim. Furcsák. Próbálok valami épkézláb dolgot is írni, de amint látod nem sikerül. Jó lenne már beszélni Tesóval. Remélem ma tényleg feljön majd, legalább 10 percre.
De megyek is. Nézem tovább az F1et.

M.

goodbye my friend...

coldest winter.

Mai napom inkább az érzelmekről szólt. Reggel már nem úgy keltem, ahogy szoktam. Fura álmok színesítik meg mostanában a békés pihenésemet. Tegnap például láttam, 3 db Holdat és egy özönvíz pusztított végig a világon. Ha mélyebbre mennék, talán megérteném a jelentését. Inkább, nem akarok. Visszatérve az én kis szürke napomhoz, próbáltam kisajtolni magamból egy 15. Fejezetet, igaz kínszenvedés volt, teljesen elment a kedvem tőle, de kötelességből tudtam csinálni 2 oldalt. Nem lett a legjobb. Ott azt írtam, hogy nem lesz 2. "évad", de itt most azt írom, hogy lesz. Talán büszkeség, hogy megmutathassam, hogy igen is ugyanaz az ember vagyok, ugyanolyan gondolatokkal, fogalmazási módszerrel, és nem hagyom, hogy befolyásoljanak. Szóval, lesz 2. Évad. Nem tudom, mikor fogom feltenni az oldalra, de tuti, hogy lesz.
Történetről ennyit. Visszatérve megint a napomhoz, fura érzések kavarogtak bennem, düh és hiányérzet, valaki iránt. 3 napja nem beszéltem vele. És kicsit szar, mert eléggé szar kedvem volt, és ő volt az a személy aki fel tudott vidítani, bármely helyzetben. És még 2 napig nem lesz...
Egyébként érzések, szoktam olvasgatni más blogokat is. Ráakadtam egy olyanra, ami igazán megfogott.[ http://foreverzsuzsa.blogspot.com ] Nem hiszem, hogy reklámozásra szorul, de azért beillesztettem, hogy megtudjátok nézni. Kanyarodjunk vissza, Forever ZsuzsA blogjához. Ahogy ír a saját éltéről, a saját problémáiról. Érzéseiről, gondolatairól. Egyszerűen elvarázsoló. Nincs előtte "álarc", magát adja. Természetesen ez jön le nekem a blogjából, lehet, hogy Ő pont nem ilyen, nem ismerem a szerzőt. Ha olvasod a bejegyzést, akkor csak gratulálni tudok Neked. És mindig van egy újabb lehetőség.
Amint látod, a blog kapott, egy új sablont, kis képeket meg miegymást. Zenedobozt kivettem, helyette visszatérek a régi jó szokásomhoz, és beillesztek minden bejegyzés után, egy olyan videót, ami tükrözi a mostani hangulatom.
Ja és elfelejtettem, a legfontosabb dolgot így a mai napon, elkezdődött a 2010es Formula-1es idény. Annyira örülök neki. És megvolt az időmérő is. [2. Massa, 3. Alonso] Kíváncsian várom a holnapi futamot. És egy kicsit szar is lesz a kedvem, de mindegy.
Ahhoz képest, hogy úgy jöttem ide, hogy nem fogok tudni semmit se írni, összehoztam jó pár sületlenséget. Ennyi voltam mára. Bezárul M. mókatára.:)

M.

..very, very, bad, bad girl Gaga..

visszatérés az én művészetem..

Már megint visszatértem, de nem tudom mennyi időre. Talán megint 2 bejegyzésre. De legalább írok valamit. Most kicsit az írásról próbálok írni. Milyen fura ugye?
Először is. Mielőtt félreértés lenne, nem tartom magam hű, de nagyon jó írónak. Sőt még írónak se mondanám magam, csak egy kezdő vagyok.
Sokan kérdeztétek, hogy mi sarkallt arra, hogy elkezdjek írni. A válasz egyszerű, nem tudom. Fura az egész, először próbálkoztam a versírással [valakinek.], majd ahogy rájöttem, hogy bizony ez nem az én műfajom, elkezdtem történeteket kitalálni, és ahogy kaptam visszajelzéseket egyre jobban megjött a kedvem a dologhoz. Azóta már magam mögött tudhatok egy 14 Fejezetes Alkonyat fanfiction-t ami nagyon kezdő lett, most éppen a saját kitalációm az "Új Esély" 15. Fejezetét írom, ami mellesleg befejező fejezet. Van pár, megkezdett művem is. És lesznek a továbbiakban is. Remélem.
És, hogy miért jó?
Kiírhatom magamból az érzelmeimet, beépítve kicsit a történet szálába. Szóval kicsit észrevehető az akkori érzelmi állapotom a fejezetekben. Ezt a hagyományt meg fogom őrizni. Egyszóval, imádom azt ha rossz kedvem van és belekezdek egy fejezetbe, és csak úgy szárnyalnak a gondolataim, és a képzelőerőm.
Terveim a jövőre... Sok van. Mint minden író [ha annak mondhatom magam] könyvet szeretne kiadatni. Nekem is ez a legfőbb. És megszerettetni az olvasást. Tudom fura, de ha már sikerült 1 emberrel, akkor sikerülhet többel is.

M.

még valami...

Csak pár szó tudom átlátszó,
De nekem több vagy mint egy a sokból,
Hidd el, hogy az ami kell,
Neked azt nyújtom bár lehet sok volt,
De miért félsz hogyha már ismersz,
Hisz mára kő lett mi tegnap por volt,
Csak pár kép amire vágynék,
De tudod máshogy mint amit gondolsz...

Who I am..?

Hát, visszatértem a régi jó blogoláshoz.. Új kinézettel, régi névvel. Sok minden változott bennem. Sőt én is változtam, valamilyen szinten. Volt egy időszak, ami nem nagyon volt "jó" velem. Tök mindegy miért. De sok mindenre jöttem rá, abban az egy hétben. Kik azok az emberek akik tényleg mellettem vannak.. Fura érzések vannak bennem most is. Amiket nem tudok hová tenni. De ez a kérdés megfogalmazódik bennem párszor.. Ki vagyok én...? Egy amatőr író? Akinek írnia, és szenvednie kell ameddig fel nem "fedezik"? Egy olyan ember ki nem szokta megmutatni az igazi arcát mert, fél az elnyomástól? Ismételni tudom csak magam.. Ki vagyok én...?
Úgy érzem a vasárnap, pár érzést tisztázni fog bennem. Vagy sem?

Voltam, Vagyok, Leszek. M.

Bester Freunde

Volt már az életetekben olyan ember kiben százszázalékosan megbízhattál?
Akit már megbántottál és dorgáló szavak helyett,
azt éreztette veled, hogy így is fontos vagy neki?!
És ha megkérdezik hogy ki ő?
Akkor azt válaszoltad, hogy:
Ő a legjobb barátom, és büszke vagyok rá, és tiszta szívemből szeretem.
Nekem szerencsére most van, egy olyan személy az életemben.
Egyszer volt csak életemben ilyen. Akkor is nagyon fiatal voltam.
De most már, idősebb fejjel teljesen máshogy látom ezeket a dolgokat.
Jó az életben, ha vannak barátaink.
Természetesen igaz barátokra gondolok.De mindig lesz egy olyan barátunk aki mindig ott lesz mellettünk, bármikor, bárhogyan.
Feltétel nélküli szeretet.
Ezzel a bejegyzéssel azt akartam bemutatni hogy mennyire is fontos nekem ez az ember.

Amíg a szívem dobog..♥

idézet.

Azt mondod jó ember vagyok. Köszönöm a bizalmat, de ne mondd, mert nem ismersz. Hogy is ismerhetnél?! Hisz csak egyik arcomat látod nap, mint nap. A többivel még nem is találkoztál – gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhová követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen. Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok! Ki a jó ember? Olyan nincs is… vagy te már találkoztál olyannal? Igen? Meséld el, milyen volt? Na látod.. nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit éppen feléd mutat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Miért nem azt mondod : jó az az arc, amit felém mutat. De nem tudom, milyen a többi…

Szünet féle lesz a blogolás terén egy kicsit. Nem fogom bezárni, csak szünetelek. Okok nincsenek.

all the right moves.

őm. ...

whatcha say.

Előre is bocsánat, de már félálomba vagyok...
Az érzések tisztázódtak bennem valamilyen szinten. Csak 1 dolog aggaszt még. Ami nagy valószínűséggel alakulni fog, de mégis...
Boldog vagyok. Végre. Ez köszönhető 3 embernek. Neveket nem akarok sorolni, de remélem tudják akikről szó van. Csak el ne felejtsem. Ebben a boldogságban is van egy kis ború és szürkeség... 2 dolog miatt is. Az egyik nem publikus a másik meg inkább "barátokról" szól.
Ezen érzéseimet lezárom most. Inkább egy kis másik érdekfeszítő dolog amivel szembesültem a mai napon...
Kórházba voltam látogatni, én figyeltem az emberek viselkedését hisz az egyik legdrámaibb osztályon voltunk.. Nőgyógyászat. A kórteremből ahol voltunk éppen egy fiatal lány mehetett haza. Boldogan csomagolta össze a csomagját az anyukájával. Mosolyogva köszöntek el tőlünk is. Megkérdeztem azt a személyt akit látogattunk [direkt nem írom le hogy ki ő.] hogy mi az oka hogy ilyen boldog a lány? Megdöbbenésemre éppen az a szó hangzott el a szájából amire nem vártam.. Abortusz. Le voltam döbbenve és még mindig le vagyok. Egy ilyen fiatal lánynak miért adatik meg az ami egy 10 éve próbálkozó párnak nem sikerül?? És ez a lány még el is dobja magától azt az életet ami benne fejlődött volna ki, és még boldogan, öröm ittasan távozott a kórteremből... Számomra ez felháborító volt...
Átéltem még egy furcsa élményt.. Megvizsgálták egyik Kismamának a benne fejlődő életnek a szívverését... A gép segítségével hallani lehetett a pici szívverését... Hát mit ne mondjak.. a hideg is kirázott tőle.. Nem az hogy rossz élmény lett volna csak hogy a szíve alatt van egy kisbaba egy másik élet ami még ártatlan és tiszta és lehet hogy egyszer nagy ember lesz belőle..

Ezen sorok írása után kicsit feléledtem.. de most vettem észre hogy egyre komolyabb témákat kezdek feszegetni..:O De hát kell ez is.;) A képet én csináltam tegnap este..:$

Hullámvasút.

A napjaimat most ehhez a vidámparki játékhoz hasonlítanám.
Fent és Lent.
Jó és Rossz.
Nevetés és Sírás.
Sorolhatnám az ellentéteket..
Hullámvasút most minden számomra. Egyszer hihetetlenül boldog vagyok, önfeledten mosolygok, olykor hirtelen a padlón találom magam. Ezt mind látják a körülöttem lévő emberek is. Sajnos.
Legrosszabbul most, a legjobb barátom járt. Rajta töltöttem ki az egész dolgot.. Nem volt szándékomban ezt csinálni. Sajnálom, nem akarlak elveszíteni..
Sok minden kavarog bennem még mindig.. Leginkább Düh.
És sok kérdés.. Amik Miérttel kezdődnek.. De a válaszokat Soha nem fogjuk megkapni.

Tudod Tesó.. ameddig a szívem dobog.. [ ezt csak ő tudja..]
A kép hazafelé úton csináltam amikor esett a hó.. szerintem szép..

Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával.
Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni.
Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először.
Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám.
Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!...

egy régi versem..:O

Elakarsz menni innen,
édes virágom mikor,
az álomvilágom hiányol?!

Csak tagadni tudtam az,
érzéseimet játszottam magammal,
De most már nem tudok.

Fáj minden szó amit te ejtesz ki,
szádon amit más csókol,
és most annyit mondasz : mész!

Ez az idő nem most jött el,
Mostantól minden napot úgy élek meg,
mintha ez lenne az utolsó.

Ha mész akkor megyek én is,
álomvilágomba élni,
mert élni nélküled nem tudok.

...

Nem tudom mi van velem. Érzések még mindig kavarognak bennem.
Csalódottság, düh, szeretet hiány..
Ezek a főbb alkotó elemei ennek a maszlagnak itt bennem mélyen..
Meg akarok szűnni.
Eltűnni innen.
Messzire.
Csak én és gondolataim amik már lassan felemésztenek.
De ilyenkor érzem azt hogy én is egy érző ember vagyok,
és nem tűnt el belőlem a szívem..
Mégis ez a fájdalom..
Felőröl.
Nagyokat nyelek még így is amikor írom a sorokat..
Rossz ez az állapot..

your love is my drug.

Hát nem is tudom most miről kéne írnom. Sok érzés kavarog bennem.
Ideget eszem napról, napra. Érzéseimet nem tudom leírni. Pontosabban nem akarom.
Nem tudok most miről írni.. vagyis tudnék. csak.. mindegy.
Egy idézet féle.

Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni:bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni...

jellemzi a hangulatom..

Te voltál az...

3 hét után újra erőt veszek magamon és újra elkezdek blogolni.. valahogy ez ilyen számomra.. egyszer írok, egyszer nem. Nem is az hogy kedv kérdése.. Csak.. Inkább az írásra akarok koncentrálni és a valós életemre.
Az elmúlt 3 hétben leginkább magammal voltam elfoglalva. Magammal és kis környezetemmel.
Túl vagyok egy nagyon jó téli szüneten és egy nagyon jó szilveszteren. Megjegyzem. Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek aki olvassa szerény kis oldalamat. :)
Egyébként.. Boldognak mondom most magam. És hogy miért? Az maradjon még egy kicsit titokban.
És hogy mi ez a FamOus BeaR név? Tulajdonképpen én se tudom.:DD Jött és itt is maradt.
egymaci név megszűnt. meguntam.:D
most behozok egy kis rendszert.. hogy.. minden bejegyzés után teszek 1-1 személyes képet.. most a tegnapi kis csillagos rajzocskáimat teszem fel amit a kezemre pingáltam..xd nem 1 Picasso.. de hát.. ez vagyok Én.;)
csáóss.